A tápegység hátrányos tulajdonságai:
- A táp kimenõ feszültsége nem stabilizált. Csak olyan készülékekhez jó,
amik ezt nem igénylik (pl. erõsítõ végfok), vagy további stabilizátor
kell.
- Mivel a félhíd árama
szinuszos a kimenõ DC áram ennek az abszolút középértékével arányos,
azonban a feteket ennek a csúcsértéke terheli, kimeneti rövidzár esetén
pedig ennek közel a kétszerese. Tehát pl. 10A-es fettel max 500W körüli
teljesítményre lehet hálózati tápot építeni, de a vezetési veszteség kis
értéken tartása érdekében a gyakorlatban ennél kisebb teljesítményre
érdemes használni. Nagyobb teljesítményekhez jóval nagyobb áramú, és
kisebb vezetési ellenállású (Rdson) fetet érdemes választani.
- A szórótrafóra célszerû
litze huzalt használni a jó hatásfok érdekében (ez drága), illetve a
trafó nagyobb méretû adott teljesítményhez, mint egy hagyományos tápban.
- A szinuszos áram
miatt a vezetési veszteség kb. 30%-al több mint egy normál tápban (de a
kapcsolási veszteség miatt ez bõven "megtérül")
- A kimeneti
szûrõelkón jelentõs nagyságú AC áramkomponens folyik, ezért sokkal
nagyobb az igénybevétele, mint egy L-C szûrõs kimenetû kapcsolóüzemû
tápegységben. Kis belsõ ellenállású elkót kell használni a melegedés
elkerülése érdekében.
|
A tápegység elõnyös tulajdonságai:
- Jó hatásfok:
Minimális kapcsolási veszteséggel tud üzemelni, az alkatrészek megfelelõ
megválasztásával a vezetési veszteség tetszõlegesen lecsökkenthetõ. Akár
a kW-os tartományra is építhetõ olyan táp, amelyben a kapcsolófetek
hûtõborda nélkül is képesek üzemelni!
- Jól tûri a túlterhelést és emiatt nagyon üzembiztos.
- Kibírja a kimenetének rövidre zárását (a méretezésétõl függ, hogy mennyi ideig)
- A hagyományos kapcsolóüzemû tápoknál kevesebb zavart termel.
- Egyszerû felépítésû, ugyanakkor relatíve nagy teljesítményekre is alkalmazható.
- Nem kell hozzá kimeneti szûrõfojtó
- Az áramkörbe nem kell snubber a kimeneti diódákhoz, illetve ezek közel a
névleges feszültségükig kihasználhatók
|