Azt hiszem elérkezett az idõ a fenti írás folytatására! 2009-et írunk, és bizony a ledek,
és a ledes világítások sokat fejlõdtek. A másik ok: elkezdtem egy újabb lámpa építését,
és a kísérletezés közben sikerült szert tenni néhány érdekes tapasztalatra - ami talán másokat is érdekelhet.
|
A korábban készült kerékpárlámpám huzallábas ledekkel világított, azonban jelenleg már kapható olyan powerled
amelynek a hatásfoka sokkal jobb, mint a korábban használt huzallábas társaié. Gondolom ezek után sejthetõ,
hogy az újabb lámpa powerledekbõl készül :), konkrétan 4db CREE ledet használok fel a hozzá való optikával együtt.
Ezek hatásfoka 1W meghajtó teljesítmény esetén 100 lm/W körüli, ami már a fénycsövek hatásfokánál is jobb!!
|
Az áramforrás maradt a jól bevált kerékagy-generátor, hiszen az ezzel meghajtott lámpa eddig is kellõ fényerõt adott,
az újabb ledeknek pedig jobb lesz a hatásfoka, valamint a korábban felsorolt szempontok többé-kevésbé ma is érvényesek.
|
Ezek után a legegyszerûbb megoldás az lett volna, ha a négy powerledet a 4x 27 ledes lámpafejekhez hasonlóan
(2-2 ellenpárhuzamosan és ezek sorbakötve) használom fel. Azonban azóta néhány dolgot át illetve meggondoltam.
Ha a ledek, a generátor által szolgáltatott áram félperiódusaiban felváltva világítanak, akkor sokkal rosszabb
hatásfokkal üzemelnének, mintha egyszerre világítana mind a 4 led. Ugyanis ezeknek a powerledeknek az ajánlott
árama 350mA, persze 700mA-t vagy akár 1A-t is elvisel, de a fényereje nem növekszik ezzel arányosan, vagyis a
hatásfok romlik nagyobb áramok esetén. A generátor pedig 500...600mA-es áramot is "lazán" tud adni.
|
Persze ez a probléma könnyen áthidalható lenne, ha mondjuk kétszer annyi (8db) ledet használnék fel,
ez jól is nézne ki, de anyagilag igencsak drága mulatság lenne (azért a 100lm/W-os széria még elég drága).
Akkor mi a megoldás?
|
Elsõ körben egy graetz egyenirányító felhasználására gondolna az ember, így nem felváltva,
hanem egyszerre világítana mind a 4 led. Ez viszont felvet néhány problémát, nézzük csak:
Graetz egyenirányító használata esetén egyszerre 2 diódán folyik az áram, emiatt legalább
1,2V feszültségeséssel kellene számolni. A sorbakapcsolt ledek nyitófeszültsége ilyenkor 6,6V körüli,
tehát csak az egyenirányítás miatt jóval több, mint 15% veszteséggel kellene számolni!
Ezt annak ellenére túl soknak tartom, hogy a ledek nagyobb hatásfoka ezt bõségesen kompenzálná.
Persze léteznek schottky diódák is, amiken kb. fele akkora feszültség esik, mint a sima diódákon,
tehát ezekkel "csak" 8% körüli lenne a veszteség. Persze én még ezt is sokallom, hiszen a generátor segítségével,
izomerõvel megtermelt energiát jó lenne minél nagyobb arányban világításra fordítani és nem hõtermelésre.
|
A következõ ötlet: hogy mi lenne, ha építenék egy szinkron-egyenirányítót?
Korábban már megígértem néhányaknak, hogy közzéteszem ennek a kapcsolási rajzát, íme:
Ezzel a megoldással a fetek típusától függõen szinte tetszõlegesen kicsire szorítható
le az egyenirányításból eredõ feszültségesés, elvileg olyan mértékben, hogy nem is szükséges
különösebben a hatásfokát számolgatni (0,01...0,04V). Azonban ez a verzió sem készült el...
Az egyik oka az volt, hogy nem volt kéznél megfelelõ fet amit felhasználhattam volna.
A másik ok, hogy azért ennek a megoldásnak is vannak korlátai: a szinkron-egyenirányító
csak addig mûködik jól, amíg a kimenetére nem teszünk elkót, tehát a ledek ezzel is villognának,
de dupla frekvencián. Mindenesetre elsõsorban az elsõ ok volt a meghatározó,
mert ez egy igen jó hatásfokú megoldás lenne, tehát valamikor majd ki is fogom próbálni :)
|
A következõ ötletem az volt, hogy lehetne extrém alacsony nyitófeszültségû
schottky diódákat használni, ezeken mindössze 0,1...0,15V körüli feszültség esne
(graetz esetén kb. 0,2...0,3V). Ez egy jó kompromisszum lenne, mert az ebbõl eredõ
nem túl nagy hatásfokromlást kompenzálhatná, hogy nagy értékû elkókat használnánk
az egyenirányító után kapcsolva, ezzel a ledek villogása megszûnne, és a váltakozó
áram periódusaitól függetlenül a lehetõ legjobb hatásfokkal dolgoznának a ledek.
(Megj.: a ledek sima DC áramról meghajtva jobb hatásfokkal világítanak, mint az
alacsonyfrekvenciásan szaggatott áram átlagértékétõl). Ennek a megoldásnak a hátránya,
hogy az ilyen speciális schottky diódák visszárama magasabb a szokásosnál, ezért ez
további veszteséget okozna, azonban a generátor 6..7V körüli feszültségénél ez
még nem számottevõ. Tehát ez a megoldás tulajdonképpen már egész jó lenne,
ha nem kéne hozzá spec. dióda, és nem lett volna a tarsolyomban újabb ötlet is... :)
|
Mielõtt folytatnán jöjjön néhány gondolat a generátorról
A generátor belsõ ellenállása (impedanciája) két dologból tevõdik össze.
Az egyik a generátorban levõ tekercs huzaljának ohmos ellenállása, ez a bringámon levõ
generátor esetében kb. 5ohm. A másik a generátor tekercsének induktivitása, ami itt 23mH.
Elsõsorban ez fogja az áramkörben folyó áramot korlátozni, mert a ledek
feszültség-áram karakterisztikája viszonylag meredeken változik.
|
A generátor feszültsége a fordulatszám emelkedésével egyre nagyobb, a ledek karakterisztikáját
ismerve ez azt jelentené, hogy az áramerõsség is erõsen emelkedne a fordulatszám növekedésével.
Növekvõ fordulatszám esetén azonban a feszültséggel együtt a frekvencia is növekszik,
nagyobb frekvencián pedig a belsõ impedancia induktív része is egyre nagyobb "ellenállást" képvisel,
emiatt szerencsére a ledek árama sem növekszik annyira meredeken.
Gyalogos tempóban, (ahol a ledek éppen világítani kezdenek) a frekvencia kb. 11Hz,
az XL=1,6 ohm lesz, gyorsabb tempónál (20...25km/h), pl. 50Hz-en azonban már XL=7,3 ohm, ami nagyobb,
mint a huzal ohmos ellenállása. Miért is számítanak ezek az adatok?
Nézzük: az egyenirányítás mindenképpen jelent némi kompromisszumot, de azt már eldöntöttem,
hogy mégis érdemes egyenirányítani. Mikor is okoz ez problémát? Alacsony fordulatszámon,
amikor a generátor feszültsége kicsi és éppenhogy eléri a ledek nyitófeszültségét, mert a
diódákon esõ feszültség tovább csökkenti az áramot, vagyis picivel magasabb lesz az a sebesség
ahol a ledek már jó fény adnak. De mi is van azzal a soros induktivitással?
Mi lenne, ha soros kondenzátorral "kihangolnánk", mégpedig arra a frekvenciára, ami a világításhoz
tartozó minimum fordulatszámnak felel meg? Ezzel a soros induktivitással bevitt
XL-t vagyis kb. 1,6 ohmot "visszanyernénk"! Nagyobb fordulatszámon pedig a kondi már annyira kicsi
impedanciát jelentene, mintha nem is lenne ott az áramkörben! Persze ez a soros kondi többezer uF-ra adódik, tehát nem olyan egyszerû a dolog, vagy mégis?
|
Vagy mégis. :)
Használjunk feszültség kétszerezõ egyenirányítót, schottky diódákkal!
Itt is két (schottky) diódányi feszültség esik, de a kimenõ fesz 13V körüli,
ami azt jelenti, hogy így csak 4..5% körüli az egyenirányítás vesztesége.
A kondik megfelelõ méretezésével a generátor belsõ impedanciájának az induktív része
is kihangolható "egy füst alatt", és további szûrõkondik is berakhatók a kétszerezõ
kimenetére! Nézzük a kapcsolási rajzot:
|
Ez a megoldás viszonylag egyszerû, kevés alkatrészt tartalmaz, és hatásfok szempontjából is egy egész jó kompromisszum.
Persze a dupla kimenõ feszültség miatt mind a 4 ledet sorba kell kapcsolni, de végülis ez nem probléma.
A generátor 23mH induktivitása a kétszerezõ 2x 3300uF-nyi kondenzátorával kb. 12Hz-en rezonál,
tehát alacsony fordulaton kissé növeli a ledek áramát, (az egyszerû egyenirányítós alaphelyzethez képest).
Ezzel talán kompenzálja az egyenirányításból eredõ feszültség (és áram) veszteség egy részét.
A megépítésrõl pár szó. A kapcsolásban felhasznált schottky diódákat PC tápból bontottam,
és olyan példányokat válogattam ki amelyenek 0,3V alatti a nyitófeszültsége 0,5A áram melett.
C1 és C2 kapacitását (és feszültségtûrését) a generátor paramétereinek ismeretében választottam meg,
a korábban leírtak szerint. C3, C4 a további szûrés "kedvéért" van beépítve, ezek lehetnek akár nagyobb
kapacitásúak is. A tápfeszültség megszakításakor a ledek még egy rövid ideig világítanak a kondenzátorokban
tárolt energia miatt, sajnos ez egy keresztezõdés és/vagy lámpa elõtt történõ várakozás idejére nem elég, de ilyen irányú
fejlesztésen is gondolkozom. A ledeket a hozzá való optikával együtt, egy plexilap segítségével szorítottam rá
egy szögaluminum darabra, összesen 10db rozsdamentes M3-as csavarral. Ezt az egészet pedig egy alu zártszelvény
darabhoz is hozzácsavaroztam. Ebben a zártszelvényben kapott helyet a kétszerezõ, a szûrõkondik,
és a lámpa kapcsolója. A viszonylag nagy felületü és hõkapacitású aluminum anyagok egyúttal a ledek által termelt
hõt is elvezetik. A zártszelvény oldalát és a szögalu alsó és oldalsó nyitott részét egy vékony,
megfelelõen meghajlított aluminumlemezzel borítottam be.
Néhány mondat még ide kívánkozik a power ledekrõl. Bár valószínûleg már mindenki
tudja (kivéve, aki nem) de ezek a ledek egészen kis méretûek, általában láb nélküli SMD kivitelûek.
A hatásfokuk is nagyon jó, de messze nem 100%, ezért nagy áramok esetén jelentõs hõt is termelnek,
amit megfelelõ hûtõfelület segítségével el kell vezetni! Ellenkezõ esetben a powerled túlmelegszik és tönkremegy.
Tehát hûtõborda nélkül (ami egy fémlemez is lehet, vagy a lámpa háza) semmiképpen sem illik a powerledet
többszáz mA-el próbálgatni (persze 10...20mA-t elbír hûtés nélkül is). A led forrasztásánál sem árt gyorsnak lenni,
mert a hosszú melegítés is károsíthatja a ledet.
|
Tehát kialakult az áramkör kapcsolási rajza, amit már meg is építettem, most már csak fotókat kellene felraknom :)
Egyelõre gyorsan elkattintok egy képet, de késõbb folytatom....
Sajna a bringára még nincs felszerelve, de dolgozom az ügyön :)
|