Skori Weblapja - Ledmeghajtás 230V-os hálózatról, elõtét-kondenzátorral!

Ledmeghajtás 230V-os hálózatról, elõtét-kondenzátorral!
A szép hosszú címbõl nagyjából sejthetõ, hogy mirõl fog szólni ez az oldal, de ha a lap olvasója itt ragad, akkor talán egészen másképp látja majd ezt a megoldást, mint ezelõtt. Legalábbis megpróbálom alaposan kivesézni az elõtétkondis ledmeghajtó áramkört.

Elõször pár szó arról, hogy mi is ez, és miért alkalmazzák:
Amikor ledet szeretnénk üzemeltetni, akkor azon egy meghatározott nagyságú áramerõsséget kell átvezetni. Ezt a led adatlapja tartalmazza, de egy átlagos huzallábas 5mm-es led esetében 5...20mA nagyságú áramról van szó, amihez (fehér led esetén) 2,5...3,5V nyitófeszültség tartozik. Ez a feszültségesés nem egy álladó érték, mivel a félvezetõ áram-feszültség karakterisztikája meglehetõsen meredek, és többek között függ pl. a hõmérséklettõl, és még néhány dologtól. Ezért a led áramát gyakran elõtét ellenállással szokták beállítani, így a nyitófeszültség kismértékû változása nem okoz olyan hatalmas áramváltozást, mintha stabil feszültséget kapcsolnánk a ledre.
Azonban ha pl. 230V-os hálózatról szeretnénk üzemeltetni a ledet (vagy ledeket), akkor a hozzá tartozó soros elõtét ellenálláson jelentõs teljesítmény alakulna hõvé. Nagy áramok és/vagy sok led esetén a melegedés nem kívánatos, és az így elfûtött energia sincs ingyen. Ennek elkerülésére, pl. a jobb hatásfok elérése céljából különféle ledmeghajtó áramköröket készítenek, ezek lehetnek pl. transzformátoros, kapcsolóüzemû, vagy akár elõtét-kondenzátorral megvalósított áramkörök.
A hálózat szinuszos váltakozó feszültségén, a kondenzátor impedanciája hasonlóképpen felhasználható áramkorlátozásra, mint egy ellenállás, azonban a kondenzátor nem fog melegedni, tehát sokkal jobb hatásfokot érhetünk el vele, mint elõtét-ellenállást használva. De nézzük melyik megoldásnak mik az elõnyei, és a hátrányai:

Elõtét-ellenállás
+ nagyon egyszerû, olcsó megoldás
+ nem termel zavarokat ("elektroszmogot")
+ hosszú élettartamú, megbízható
- nagyon rossz hatásfok, melegedés
- hálózati feszültségen az érintésvédelemre fokozottan figyelni kell

Elõtét-kondenzátor
+ egyszerû, olcsó megoldás
+ nem termel zavarokat ("elektroszmogot")
+ nagyon jó hatásfok
+ hosszú élettartamú, megbízható
- alacsony teljesítmény-tényezõ, kapacitív, (cosFi < 0,5 vagy kisebb)
- hálózati feszültségen az érintésvédelemre fokozottan figyelni kell

Kapcsolóüzemû táp
+ jó hatásfok
+ leválaszt a hálózatról, érintésvédelmi szempontból korrektebb
+ a kapacitív megoldásnál jobb teljesítmény-tényezõ (cosFi > 0,6 vagy jobb)
- zavarsugárzás, elektroszmog
- bonyolult, drága
- az egyszerûbb megoldásoknál általában rövidebb élettartam
- az egyszerûbb megoldásoknál általában kisebb megbízhatóságú

Hálózati trafó + áramkorlát
+ jó hatásfok
+ leválaszt a hálózatról, érintésvédelmi szempontból korrektebb
+ a kapacitív megoldásnál jobb teljesítmény-tényezõ (cosFi > 0,6 vagy jobb)
- nagy, nehéz, drága
- hatásfoka a konkrét megoldástól függ

Néhány szempontot biztos kihagytam még, (ha valami fontosat, akkor utólag ideírom :)), de ebbõl talán látható, hogy bõven vannak olyan tulajdonságai a kapacitív elõtétnek, amelyek a létjogosultságát alátámasztják. Nézzük, hogyan néz ki egy ilyen kapcsolás a gyakorlatban, és mely alkatrésznek mi a funkciója:

Kicsit belecsaptam a közepébe azzal, hogy 100db led van a kapcsolási rajzon, de ha egyetlen ledet hajtanánk meg, az áramkör akkor is ugyanilyen lenne.
- A C1, C2 elõtét-kondnezátor korlátozza az áramot, ennek nem kell 2db-ból lennie, csak a gyakorlatban ilyen kondi volt kéznél. A kondenzátornak üzembiztosan el kell bírnia a hálózati váltakozó-feszültséget (pl. 275V AC X kondenzátor). Ennek a kapacitása határozza meg elsõdlegesen, hogy mekkora áram fog folyni az áramkörben! Méretezésére késõbb rátérek!
- R1 ellenállás a bekapcsolási tranzienst korlátozza. Arról van szó, hogy ha pont a hálózati szinuszos feszültség csúcs (320V) pillanatában kapcsoljuk be az áramkört, akkor az elõtét kondenzátor hatalmas töltõáram impulzust vehet fel. Az egyenirányító diódái, D1-D4 1N4007 típus, az adatlap szerint 1A-es áramot bírnak ki, és 30A-es tranziens impulzust. Az R1 értékének legalább akkorának kell lennie, hogy ez a tranziens mindenképpen 30A alatti legyen. Esetünkben 320V/30A tehát min. 11 ohm. A biztonság kedvéért persze ennél nagyobb értéket rakunk be - lásd a rajzon, hogy a bekapcsolási impulzus minél kisebb legyen. Azonban nagyon nagyra sem érdemes választani ezt az ellenállást, mert akkor az átfolyó áramtól melegedni fog, és veszteséget okoz. Azonban a rajz szerint méretezve, ennek az ellenállásnak a vesztesége csekély. A bekapcsolási tranziens, és az ellenállások feszültségtûrés paramétere alapján nem célszerû 1...2W-os típusnál kisebbet használni a kicsi veszteség ellenére sem. Lehet persze más, (pl. nagyobb áramú) dióda típust is választani, és másképp méretezni. Ennek az ellenállásnak az elhagyása, vagy hibás méretezése nagyban csökkentené az áramkör üzembiztosságát! Ez az ellenállás egyúttal olvadó-biztiként is funkciónál az áramkörben, és bár nem a legkorrektebb megoldás, de a gyakorlatban elegendõnek tûnik.
- R2 ellenállás biztonsági szempontból van az áramkörben. Célja az elõtét-kondenzátor kisütése, az áramkör kikapcsolása után, és az általa okozott áramütés megakadályozása. Ugyanis az elõtét-kondenzátor feszültsége megjelenhet a kihúzott villásdugó érintkezõin. Az ellenállásnak megbízhatóan ki kell tudni sütni a kondenzátort, de ugyanakkor elég nagy értékûnek kell lennie ahhoz, hogy ne folyjon rajta jelentõs nagyságú áram - és ne okozzon jelentõs melegedést vagy veszteséget. Szintén legalább 1...2W-os típust érdemes használni, a csekély (néhány tized Watt) veszteség ellenére. Ennek az ellenállásnak az elhagyása (bár nélküle is mûködik az áramkör) komoly biztonsági és érintésvédelmi hiányosság!
- D1-D4 diódák, graetz kapcsolásban egyenirányítják a feszültséget/áramot a ledek számára.
- C3 kondenzátornak 2 funkciója van. El kell nyelnie a bekapcsolási tranziens áram-impulzust, úgy hogy közben a feszültsége a ledek nyitófeszültsége alatt maradjon, ellenkezõ esetben a bekapcsolási tranziens károsíthatja a ledeket. Ennek a kondenzátornak az elhagyása jelentõsen csökkenti az áramkör üzembiztosságát. A C3 másik feladata az egyenfeszültség megfelelõ simítása, hogy a hálózati áram nullaátmeneteinél ne aludjanak ki a ledek. Bár a 100Hz-es villogást a többség nem látja, de a szemet és az idegrendszert károsítja, és stroboszkóp hatást is kiválthat. Mozgó fényforrás esetén szinte bárki meglátja a fény 100Hz-es villogását. Majd késõbb leírom, hogyan és miért, ha valaki nem jönne rá, de a lényeg, hogy a villogás nem kívánatos jelenség. A kondenzátor feszültségtûrésének nagyobbnak kell lennie, mint a ledek nyitófeszültsége. Kapacitása egy kompromisszum eredménye, a fizikai méret, a ledeket meghajtó áram 100Hz-es hullámossága, és az ár között. A gyakorlatban C1 kapacitásának 100x...1000x értéke nagyjából jó kompromisszum!
- És a legfontosabb maradt a végére, ami nélkül az egész nem mûködne: a ledek :) a kapcsolási rajzon 25db led van sorba kapcsolva, és 4db ilyen csoport van párhuzamosan kötve. Ez nem véletlenül van így, lássuk milyen szempontok alapján:
Azt, hogy hány ledet lehet sorbakötni korlátozza pl. a maximális nyitófeszültség (ami összeadódik, tehát 25db fehér led esetén kb. 75V). Mivel a hálózati feszültség csúcsértéke 320V körüli, ahhoz, hogy a ledek árama ne ingadozzon jelentõsen a feszültség változása miatt, (mivel a hálózati feszültség tûrése 5...10%) a led csoportok feszültségét nem célszerû ennek a felénél sokkal nagyobbra választani. Biztonsági szempontból pedig érdemes jóval alacsonyabb feszültséget választani.
Ugyanakkor mindenképpen érdemes több párhuzamos led csoportot kialakítani - ugyanis ha egy led meghibásodna (pl. megszakad), és csak egyetlen led csoportunk lenne, akkor az összes led egyszerre kialudna, és C3 feszültsége jelentõsen megszaladna (fel is robbanhat a kondi)! Ezen felül, ha ez csak kontakthiba jellegû, akkor az érintkezés megjavulásakor hatalmas sokkot kapnak a ledek, a kondiban tárolt energiából, és lavinaszerûen több led is meghibásodhat! Ha legalább 2...3 párhuzamos csoportot alakítottunk ki, azzal az ilyen jellegû hibalehetõség elõfordulását minimálisra csökkentettük. Ennél még több led csoport kialakítása azzal az elõnnyel is jár, hogy egy csoport kiesése (hibája) esetén, a többi csoport árama csak kis mértékben emelkedik meg. Hiba esetén sem lesz hirtelen sötét, a lámpa tovább használható, míg a hibás ledet kicseréljük. Tehát a ledek megfelelõ csoportba szervezése praktikusság és üzembiztossági kérdés is egyúttal.

Van, akiben felmerülhet, hogy a ledeket nem lehet csak úgy párhuzamosan kapcsolni, mert a nyitófeszültségük gyártási szórása miatt nem fog egyenletesen megoszlani az áram közöttük. Szakmai oldalakon is láttam ilyen (egyébként téves) állításokat, holott bárki kipróbálhatja, és meg is mérheti, mi történik! A gyakorlatban az azonos típusú ledek párhuzamos kapcsolása problémamentesnek tekinthetõ. De, hogy ne csak úgy állítsak valamit, nézzük a technikai oldalát a dolognak! Megmértem néhány darab led U-I karakterisztikáját, amibõl a használt munkapontban mutatott dinamikus belsõ-ellenállását határoztam meg (deltaU/deltaI). A részleteket mellõzve, egy fehér led belsõ ellenállása, 5...20mA-es közötti árammal üzemeltetve, 10...50 ohm közötti. Tehát egy soros 25-ös csoporté 250....1,25k ohm közötti, ami bõségesen elegendõ a párhuzamos csoportok áramának kiegyenlítésére. Azaz ha két csoport nyitófeszültsége között 1V feszültség lenne (ez baromi sok, a gyakorlatban tizedvolt nagyságú) akkor is csak 0,8mA...4mA közötti lenne az áram különbség a csoportok között. 1-1db led párhuzamos kötése esetén sincs gond, mert a kicsit nagyobb árammal üzemelõ led kicsit gyorsabban öregszik és az áram különbözet hamar kiegyenlítõdik. Nagyobb csoportok esetén pedig fel sem merül a dolog.

Az elõtét-kondenzátor méretezése:A kondenzátoron esõ feszültség, és áramerõsség alapján meghatározzuk a szükséges impedanciát. A frekvencia ismeretében pedig ebbõl a szükséges kapacitást. Az elsõ hiba, amit sokan elkövetnek, hogy effektív értékkel (230V) próbálnak számolni, ugyanis az egyenirányító bemenetén levõ feszültség nem szinuszos (csak hasonló). Ennek csak a csúcsértékét ismerjük, ami a ledek nyitófeszültségének, és a graetz egyenirányító nyitófeszültségének az összege, a példánál maradva kb. 75V + 1,5V. Az elõtét-kondenzátoron maradó feszültég csúcsértéke tehát a hálózati feszültség csúcsértékénél ennyivel kevesebb, azaz 230V*gyök(2)=325V; 325V-76,5V=248,5V marad a kondin. A kondenzátor árama (másik szokásos hiba) szintén csúcsértékkel számolandó, azonban az egyenirányító C3 utáni árama a C1-C2 áramának az abszolút-középértéke, azaz nem "gyökkettõvel" kell számolni a csúcsértéket, hanem Pi/2-vel. Persze ez is sántít kissé ugyanis a hullámforma nem szinusz lesz, csak valami hasonló, de ez utóbbi mégis használható közelítést ad. Tehát ha a led csoporton összesen 60mA áramot szeretnék elérni, akkor 60mA*Pi/2= 92,2mA csúcsértékû árammal kell számolni C1-C2-n. Ebbõl a kondenzátor szükséges impedanciája 248,5V/92,2mA = 2,6kohm = 2600 ohm! Ebbõl pedig a kondi kapacitása C12=1/(2*Pi*F*Xc) azaz 1/(2*3,14*50*2600)=0,000001224F azaz 1,24uF. Mint látható hasonló értéket kaptunk, mint a kapcsolási rajzon, és a gyakorlat is kb., ezt mutatja. Azonban tudni kell, hogy több dolgot elhanyagoltunk a számoláskor, pl. R1 és R2 ellenállást elhanyagolhatónak vettünk, nem vettük figyelembe hogy nem lesz teljesen szinuszos az áram hullámformája, és C3 veszteségével sem számoltunk (ami egyébként szintén nem is jelentõs), és ráadásul kerekítettem is a számoláskor.
Az áramkör kapcsolását (TINA) áramkör-szimulátor programmal is megvizsgáltam, ami nagyon jó közelítéssel a valóságnak megfelelõ értékeket adta vissza. A szimulátorban az alábbi kapcsolást használtam:

Ami rajzon feltûnik, pl. a C3-al soros ellenállás (ESR) ami ennek a kondenzátornak a soros veszteségi ellenállását (0,2ohm) jelképezi. Tudnunk kell hogy a szimulátor ideális alkatrészeket használ, tehát ha a valóságot megközelítõ eredményeket várunk, akkor a valóságosra hasonlító alkatrészeket is kell használnunk. Sajnos a gyakorlat az, hogy a szimulátor akkor jó, ha legalább kb. tudjuk milyen eredményt várunk, de akkor viszont nagyon jól használható. A másik, ami érdekes lehet, az a led-csoport modellje, ami áll egy a led-csoport nyitófeszültségének megfelelõ feszültségforrásból ("nyelõként" is mûködik), egy diódából (az áramirány miatt), és a ledek eredõ belsõ ellenállásából (erre kitértem már a párhuzamosítás kapcsán). Utólag került bele a modellbe L1 tekercs, mert kiderült, hogy ennek is van egy kis hatása - a hálózati vezetékek induktivitását jelképezi, értéke közömbös, a lényeg, hogy ott legyen....
Nézzük, milyen eredményeket kapunk a szimuláció során:

A ledek árama közel 0,8 másodperccel a bekapcsolás után éri el a névleges értékét! Ennyi kell a C3 feltöltõdéséhez! De nagyítsuk kissé az ábrát:

A hálózati áram nem igazán szinuszos... a ledek árama tartalmaz egy kicsi 100Hz-es összetevõt. De mennyit is?

A ledek 60mA körüli átlagos árama kb. 7mA-nyit hullámzik 100Hz-en. Ez több mint 10%-nyi. Mindenki eldöntheti, hogy ez sok-e, vagy elfogadható.
Ok, de hogyan lehetne ezt az áram-hullámosságot csökkenteni? Pl. C3 növelésével...de annak erõs hátrányai lennének, pl. a fizikai méretei, vagy pl. több másodpercnyi idõ kellene a feltöltéséhez - ami egy bizonyos határ felett már zavaró. Az áram-hullámosság komolyabb (nagyságrendi) csökkentéséhez pedig irreális értékek adódnának. Mivel szerettem volna a maximumot kihozni ebbõl a megoldásból, ezért más megoldást kerestem. Tehát mitõl van a relatíve nagy áram hullámosság, amikor viszonylag nagy értékû kondenzátorral szûrjük az egyenirányított feszültséget? Attól, hogy a led-csoport már kicsi feszültség változás hatására is nagy áram változással reagál - azaz másként fogalmazva kicsi a dinamikus belsõ ellenállása. Ha egy olyan alkatrészt kötnénk be az áramkörbe a ledekkel sorosan, aminek a dinamikus ellenállása nagy, de a statikus ellenállása kicsi- akkor az áram hullámosságot jelentõsen csökkenthetnénk. Márpedig egy teljesítmény-FET, stabil gate feszültség esetén hasonlóan viselkedik. Ha a FET gate feszültségét a drain elektródájáról biztosítjuk, egy RC szûrõn át, akkor FET-en a nyitófeszültségének megfelelõ lesz a feszültségesés átlaga, de a 100Hz-es komponensre nézve hatalmas dinamikus belsõ ellenállás mellett. Pontosan úgy viselkedik, mint egy induktivitás - azaz gátolja az áram gyors változását. Ezért ezt az áramköri megoldást elektronikus induktivitásnak is nevezhetjük. Méréseim szerint kb. 10...20H induktivitásnak felel meg, amit fizikailag "vasmagos tekercsként" megvalósítani nem lenne könnyû. De nézzük meg a szimulátorban, a kapcsolást, és hogy mi történik:

Tehát beépítettünk egy FET-et, az aluláteresztõ RC tagot T1-R3-C2, eddig ok. A két zener funkciója a bekapcsolási tranziens csökkentése, ugyanis az "elektronikus induktivitás" mûködéséhez C2 kondinak elõször be kell állnia, a FET átlagos led áramhoz tartózó nyitófeszültségének értékére. Nézzük, mit mutat a szimuláció:

A bekapcsoláskor van egy kis lengés a ledek áramában, ami a 2. másodperc után lecseng, majd nézzük, mi történik utána:

A led-csoporton mérhetõ áram hullámossága a korábbi 7mA-rõl, 79uA-re csökkent, tehát majdnem 100x kisebb lett! A gyakorlatban is hasonló eredményt várható ettõl a megoldástól. A FET-en átlag 3,3V feszültség esik, és szinte teljesen magára veszi a kondenzátor feszültségének hullámosságát. A FET beépítése miatt keletkezõ veszteség az áramkörben 3,3V*60mA = 198mW, azaz mindössze kéttized watt kellett az áram kisimításához. Szerintem megér ennyi többletfogyasztást...

Amiért mindezt végigteszteltem: egyrészt, mert szakmailag érdekesnek tartom, hogy egy ilyen egyszerû áramkörbõl ennyi információt nyerhetünk, másrészt készítettem egy 300ledes lámpát, amiben a soros 25db-os csoportokból 12db van párhuzamosan (12x25=300). Ebben az elõtét-kondenzátor 3,84uF (=6x640nF), R1 egy 4,7ohmos NTC ellenállás (PC tápból - ezt ugyanis direkt kondi feltöltéskori áramkorlátozására tervezték, tehát bírja) R2 kisütõ-ellenállás: 4x220k vegyes kapcsolásban, A pufferkondenzátor 1000uF/100V, a ledek össz. árama kb. 185mA. A mért valós teljesítményfelvétel a hálózatból 15W, a mért cosFi=0,26. Az elektronikus induktivitás a FET lábaira forrasztott SMD alkatrészekkel készült 1Mohm ellenállás, 33uF tantálkondi, és egy kétirányú 6V-os tranziens szupresszor dióda (zenerek helyett) felhasználásával.

A 300ledes lámpa esetében az áram-hullámosságot csökkentõ FET-et mindenképpen érdemes beépíteni, mert a nagyobb áram miatt még jelentõsebb hatása van, mint a 100 ledes verzió esetén. Ezért nem volt szükséges pl. a puffer elkó 3x értékre növelése, sõt a jelenleginél kisebb kapacitás is elegendõ lenne. Akit jobban érdekelnek az áramkör határai, annak javaslom az áramkör szimulátor szoftverekkel való ismerkedést.

A régebbi hasonló cikkembõl átvettem - azoknak, akik lusták számolgatni (mint én is), egy letölthetõ excel táblázatot, ami segít megsaccolni az alkatrészek értékét:
LED üzemeltetése elõtétkondenzátorral - XLS
A táblázatban levõ kapcsoláson az ellenállások jelölése eltér a feljebb levõ rajzokétól.
Persze egy modern áramkör-szimulátor program pontosabb eredményeket adhat, és egy ilyen egyszerû áramkör szimulációjára általában az ingyenes/demó szoftver verziók is rávehetõk.

Sokan nem szeretik ezt a kapacitív elõtétes megoldást, többek között a rossz cos(fi), és a feszültségfüggõ áramerõsség miatt, ami egyébként valóban az áramkör ellen szól - és ipari méretekben és/vagy nagy sorozatban használni talán ténylég nem célszerû. Azonban otthoni használat esetén van néhány elõnyös tulajdonsága is. A csekély fogyasztás miatt szerintem nem számottevõ a fent említett néhány hátrányos tulajdonság, továbbá a kapcsolás egyszerûsége folytán nagyon olcsó is, és sokkal üzembiztosabb mint egy kapcsolóüzemû táp (ha egyébként megfelelõ minõségû alkatrészekbõl építjük meg). A kapcsolóüzemû áramkörökkel szemben ez az áramkör nem termel nagyfrekvenciás zavarokat (nem termel elektroszmogot), ezen felül a kapcsolóüzemû áramkörök zavarszûrõje (ha van) többnyire szintén kapacitív jellegûvé teszi az áramfelvételt.
A kapacitív elõtét további hátránya, hogy nincs galvanikus leválasztás a hálózatról, ezért az érintésvédelemre fokozottan ügyelni kell, azonban ez a kapcsolóüzemû elõtétek némelyikére is igaz. Természetesen az áramkört ennek tudatában, az elõnyeit és hátrányait mérlegelve lehet/érdemes használni.

A 300 ledes lámpára, és az excel táblára visszatérve: érdemes bevinni a táblázatba a lámpa adatait: kb. 95%-os hatásfokot számol (valójában hangyányit rosszabb, mert a FET veszteségével nem számol a táblázat, tehát valójában olyan 92% lehet). A kapcsolóüzemû tápok hatásfoka sem jobb ennél, persze a cosFi igen, de otthoni használatban ennek gyakorlati hátránya nem nagyon jelentkezik.

Elõtét-kondenzátoros ledmeghajtó számolás
(csak firefoxban teszteltem - mert nem volt rá sok idõm)

Elõtétkondenzátoros ledmeghajtó - ismert adatok
Hálózati feszültség effektív értéke (V)	Hálózati feszültség frekvenciája (Hz)	Elõtét-kondenzátor kapacitása (nF)	R1 lökésgátló ellenállás (ohm)	R2 kisütõ ellenállás (k ohm)	LED-ek eredõ nyitófeszültsége (V)	Graetz nyitófeszültsége (V)	FET-en esõ feszültség (V)

Elõtétkondenzátoros ledmeghajtó - számított adatok
Hálózati feszültség csúértéke (V)	Elõtét-kondenzátor impedanciája (k ohm)	Xc,R1,R2 eredõ impedanciája (k ohm)	Ledeken átfolyó áramerõsség (mA)	Ledek össz. teljesítménye (W)	Teljesítmény veszteség R1-en (W)	Áram-tranziens max. értéke (A)


Hálózati áramfelvétel effektív értke (mA)	Teljesítmény veszteség R2-en (W)	Teljesítmény veszteség FET-en (W)	Teljesítmény veszteség Graetz-en (W)	Hatásfok (%)	CosFi (-)	Pufferkondenzátor ajánlott értéke -50...+100% (µF)

Skori@2013

Az oldalon volt jónéhány elgépelés, és hiba - amire egy levélíró felhívta a figyelmemet. Viszont, ha már javítgatom az oldalt, felteszek egy kis kiegészítést is:
Akinek van TINA9 áramkör-szimulátor program telepítve a számítógépére, az alábbi fájlt megnyitva, máris próbálgathatja az áramkört - és (talán) meríthet is némi ötletet, hogy hogyan érdemes szimulátort használni.
Led230V-rol-TINA9.TSC
A fájl megnyitása után a TINA programban, az Analysis menüben, válasszuk a Transient menüpontot. A felugró ablakra nyomjunk OK.-t, és várjunk türelemmel, amíg a szimuláció lefut (ez erõsen gépfüggõ, gyors gépen nem tart sokáig). Ezután tetszés szerint nagyíthatók, elemezhetõk, a kapott görbék!
Készítettem két képernyõ mentést a szimulációról, ha minden jól megy, akkor valami hasonlót kell látni a képernyõn, a szimuláció lefutása után:

Skori@2014